2017. augusztus 3., csütörtök

Másik bőrbe bújva


Sok minden van, ami így vagy úgy, ezért vagy azért a kukában végzi. Elveszik az enyészet örök vadászmezején, holott valamikor valaki dolgozott vele, majd használta hosszú éveken át.
De változnak az idők, az igények és egyszerűen nincs már rá szükség.
Ekkor jövök én!!! mert én mentek !! :D Ránézek egy bútordarabra és azonnal tudom, hogy mit fogok vele kezdeni.
Az alábbi kis asztalka is egy padlás lomtalanításakor került elő és hála a kedves örökösöknek eszükbe jutottam. Nem akarták csak úgy kidobni, ezért megkérdeztek nincs-e rá szükségem ?
  - Már hogyne lenne :D !!
Főleg amióta van tárolási lehetőségem- a MAJDEGYSZERJÓLESZVALAMIRE  elég gyakran kiszalad a számon.
   Így történt, hogy az ütött-kopott kis fiókos asztalkát "megmentettem" és " előléptettem". Azt is mondhatnám, hogy előkelő rangot adtam neki :D .
A változást a képekkel illusztrálom. Nekem nagyon tetszik. Nézzétek meg ti is!
Annie Sloan Creammel festettem , a diszítést meg a Pentart akriljaiból kevergettem.

Így nézett ki :)

 Itt már egy réteg festékkel
 Két réteg után koptatva
 Itt már diszítve












És a "stúdióképek"











2017. augusztus 2., szerda

Zsuzsa nyárikonyhája

Városközpontban és mégis nagyon csendes kis utcában áll egy kis csodaház kedves vendégszerető gazdáival. Felnőtt lányaik már nem velük laknak, ezért berendezték maguknak ezt a csodás kis otthont. Csak régi bútorok és egyéb berendezési tárgyak találhatóak a házban, amit gondosan gyűjtögettek, vadásztak a háziak. Az egy nyárikonyhában volt még pár modern bútordarab, pontosabban egy multi áruházban vásárolt  csővázas reggeliző asztal két székkel. De már ezeknek is kifele áll a rúdjuk :D , mivel a háziasszonyunk megvásárolta az ide illő konyhabútort. Na ez volt az , amiért megkeresett , hogy kicsit fel kellene újítani. Mivel az előtte fotók általában elmaradnak, ezért előszedtük a hírdetés fotóit.
Nem néztek ki valami bizalomgerjesztően, de mi láttuk bennük a lehetőséget.




Megbeszéltük a színeket, a mintákat, meg a fő szempontot, hogy jól mosható, könnyen tisztítható legyen, mert nagy főzések, befőzések helyszínéül fog szolgálni. Ezért a Cellkolor Aqva és annak alapozója mellett döntöttem. 
Az előkészületek rengeteg időt vettek fel. Sok helyen pörgött le a régi festék, azt el kellett távolítani. Sokat kellett csiszolni és mindenek előtt sokat sikálni, amig tiszta nem lett :) 
Aztán elkezdődött a látványos munka.
 A legkisebb ládikó Zsuzsa kérésére pipacsos lett, amit decoupage technikával oldottam meg.
Egy kis festéssel kopás imitáltam  :)

A karos padot deszka mintásra festettem és kéknefelecset pingáltam rá.
A legnagyobb kihívást a szekrény jelentette. Nem csupán azért mert a legnagyobb darab volt, hanem azért is mert ez a legimpozánsabb, a konyha szíve , ami jó kell , hogy kinézzen!
Belül is festve lett minden porcikája, így megtörtént a fertőtlenítés is . Szebb is lett és immár könnyen tisztítható.

az alap színe tört fehér, vagy inkább kicsit krémes fehér ( nem tudom meghatározni). A többi meg szép világos kék és annak az árnyalatai.

Az ajtók itt is deszka hatásúak és kéknefelejcs  diszíti.








Azóta már a helyükön vannak . A gombok még hiányoztak a fotózáskor, de azóta már azok is a helyükön!
Nagyon szerettem csinálni és nagyon örülök, hogy megismertem Zsuzsáékat. Remélem kellemes környezetet tudtam nekik ezzel varázsolni, amit nagyon-nagyon sokáig élveznek .

2017. május 7., vasárnap

Újrakezdés

Lassan egy éve, hogy eltűntem. Nekem nem tűnt ilyen hosszúnak , mert tele volt fordulatokkal, eseményekkel és rengeteg munkával.
Tavaly nyáron, miután a gyermekem újra köztünk él és dolgozik a párjával együtt- el kezdtünk gondolkodni a házunk eladásán. Tudatosan készültünk rá évek óta. Felújítottuk, szépítgettük kívül -belül. Az udvar, a tó már rendesen "beállt",  ( ITT olvashatsz róla)gyönyörűek a növények, szóval egy szónak is száz a vége : elkészült. Úgy, ahogy nekünk tetszett. Minden a két kezünk munkája által lett olyan , amilyen. Erre büszkék vagyunk és ezért is okozott számomra akkora gondot az eladás.
Miután a családi kupaktanács összeült és eldöntöttük, hogy feladunk egy hírdetést, ami meg is történt....én attól fogva enyhén búskomorságba estem. Bárhová néztem, mindig az jutott eszembe, hogy itt fogom hagyni.....Nagyon sokat sírtam, persze legtöbbször, amikor egyedül voltam. Nem akartam a családomat is kiborítani az örökös nyavalygásommal.
A meghírdetés és elköltözés közt három hónap telt el. Szerintem elég jó időt futottunk!
Ebben benne volt az új otthon keresése :) , ami nem kis feladat!
Hogy miért pont azt választottuk és miért pont ott, azt a következő bejegyzésben írom!
Addig meg pár fotó, hogy mit is sajnáltam annyira :(
A Papa  szobájának ablakát....
A konyhabútort....

 A teraszon a falfestményt.....
 Az udvart.................. :(
 A sok virágot.....
És mivel bútorokat is szerettek volna a vevőink, ezért a kanapét.....

 ....a könyvesszekrényt.....és még pár apróságot, amiért sajgott a szívem.


2016. július 27., szerda

Türkíz

Judit lakásában már van pár dolog, amit én festettem, de ez most kicsit más lesz mint a többi.
Amikor elküldte hozzám ezt a sőtét barnára mázolt, ütött kopott rétegelt lemezből készített ládát...megállt bennem az ütő!!!  Hogy mi lesz ebből ????? Aztán többszöri beszélgetés és tervezgetés után a türkíz- arany kombináció mellett döntöttünk.
Ez nem az a kis romantikus, rózsás fajta lesz mint a tőbbi bútor, hanem egy mozgalmas, vagány, nőcis, kicsit bevállalós ( talán).
Ha van egy csodaszép bútordarabunk, abból csak és csakis (majdnem minden esetben) szépet lehet varázsolni. De egy egyszerű szögletes ül kis ládából, amin a kopáson kívül semmi sincs! Na az már kihívás!! :) .

Így nézett ki a ládikó.

Aztán egy spatulával elkezdtem felkenni az arany színű strukturpasztát és stencillel ide-oda mintát tettem rá, de nem egyenletesen, hanem szaggatottan, kopottan.


Amig száradt a struktúrpaszta, lefestettem a hátát , kicsit csiszoltam, majd  egy hosszú vonalzó segítségével csíkot csiszoltam bele deszka hatást imitálva.

 És ime a gyönyörű Dekor Paint Soft türkíz színe

A festék száradása után fogtam egy puha nedves rongyot , ahogyan Sólyom Gabitól tanultam és szépen elkezdtem lemosni a festéket. Főleg az arany mintákat szerettem volna láthatóvá tenni.

 
Mivel a természetes fénynek párja nincs, ezért megvártam, hogy szép napsütéses idő legyen és berendeztem a kerti stúdiót.





Tisztában vagyok vele, hogy a festés jobban megy nekem, mint  fotózás :)  , de szeretem csinálni.!






Remélem, hogy Juditnak is legalább annyira tetszik, majd mint nekem és összejőn a terv, hogy egy kis tengerpartot csempésszek a lakásába!  :)