Kelengyés láda

Még valamikor a kora tavasszal életem értelme hazaállított egy ütött-kopott, szuvas öreg ládával. Tudnotok kell, hogy régóta álmom vágyam egy igazi hajóláda, amire még nem tudtam szert tenni, mert vagy elfogyott mire megtaláltam, vagy menthetetlen állapotban volt. Legtöbb esetben meg számomra megfizethetetlen.
Hónapokig nézegettem, sokszor már összeaprítottam volna e ládikót, de persze ilyent ajándékkal nem teszünk :)
Nézvén a kedves párom irántam viseltetett tűrelmét, toleranciáját és segítőkészségét - nekiláttam a ládámnak.
Eredeti tervek szerint dohányzó asztal gyanánt szerettem volna használni azt a bizonyos hajóládát, ami nincs. Ez sajnos arra nem való. Hát hosszas önmarcangolás és tervezgetés után úgy döntöttem, hogy marad a teraszon a régi tálaló mellett és olyan kis romantikus ütött kopott kelengyés ládát csinálok belőle.

Így nézett ki, miután lesöpörtem róla a sarat, pókhálót és port.

Van neki ládafia !!!

És a zárja is tökéletes !  Mit akarok én ennél jobbat????

Belülről átkentem vizes bázisú lazúrral. Ezt mindig megteszem az öreg bútordaraboknál. 

Majd az utolsó csepp Annie Sloan old white festékemet rákentem.

 A kopásokat, ütésnyomokat, szú lyukakat mind meghagytam, hogy "autentikus" legyen!

Az elejét decoupage technikával diszítettem, majd a közepére stencillel és struktúrpasztával egy 3d mintát illesztettem. 

 A virágok körül festettem, hogy ne legyen nagy a kontraszt a decu papír és a láda alap színe között.

Majd próbáltam egy kis díszes rácsot ráfesteni, ami nem mindenütt egyenletes :) de ettől egyedi!

Majd az egészet átkentem sötét viasszal és a mintát száradás után csiszoltam, hogy ilyen kopottas hatása legyen.

Majd összeszedtem a kellékeket és fotóztam :) Ez a legjobb az egészben! :) 

Mert már tudod, hogy valamit megint alkottál. Ezúttal egy kidobásra itélt öreg ládát, ami valószínű szebb napokat is megélt már. Lehet hogy a láda "fia" valamikor tele volt pengővel...a kulcs meg a gazdája zsebében lapult.....hát lehetne hozzá jó kis meséket kitalálni. Rátok bízom!!!