Tőlünk nyugatabbra élő embertársaink egy életet leélnek bérlakásokba, mi meg annyira ragaszkodunk hozzá, hogy saját házunk legyen! Hogy miért van ez így? Talán azért , hogy ne kellejen tovább kergetnünk a csodaszarvast? Vagy azért, hogy legyen amiért egy életen át dolgozzunk?
Nem fogom ezt boncolgatni. A lényeg egy , hogy Kata szekrénye kapcsán jutottak eszembe ezek a gondolatok. Eladták családi házukat, ami egyedül maradt, beteg édesanyjának túl nagynak bizonyult.
A régi konyhaszekrényt, padot , ládát, asztalt és hokedliket viszont szerették volna megmenteni. Istenien fog mutatni egy fedett terasz berendezéseként.
Az, hogy fehér és kopott legyen, az biztos volt. De, hogy a továbbiakban milyen minta kerüljön rá az még kérdéses !
Valami egyszerű, amiben egy férfi is jól érzi magát....én szeretem a rózsákat, de azért gondolok a férjemre is :) - mondta a háziasszony :)
Végül, láss csodát!!! a férj volt, aki kiválasztotta a rózsás motívumot, amivel díszítve lett a bútor :)
Sőt, az is az ő ötlete volt, hogy legyen ráírva a mama neve, aki valamikor férjhezmenetelekor kapta ezt a bútort.
Azóta már sokat megért. Három gyerek nőtt fel mellette, sőt pár évvel ezelőtt át is lett festve kék-sárgára. Biztosan emlékeztek, hogy volt egy időszak, amikor hódított ez a színpárosítás.
Nézzétek meg milyen lett.
Végül két ajtó lett virággal díszítve, a fiókra került a név és a dátum, a többi ajtóra meg deszka mintát festettem.
A kopások színtén festve vannak.
A kis ládikót otthon készítettem el, mivel a teteje törött volt, másikat kellet készíteni.
Már csak azt remélem, hogy annyira fogják szeretni, mint amilyen szeretettel készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése