Könyvtár

Sok -sok évvel ezelőtt, amikor legelőször ellátogattunk a Festetics kastélyba Keszthelyen, életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor a könyvtárba beléptem. Leírhatatlan az az érzés, amit a kifogástalanul sorba rendezett több ezer csodás kötet látványa okozott. Természetesen az elegáns faborítás, az üveges polcok, a galéria... ez mind mind együtt jelentette nekem A KÖNYVTÁR kifejezést. Azóta jártam már több híres kastélyban Ausztriában, Németországban, Romániában, láttam gyönyörű könyvtárakat, de az első élmény az az igazi.
Tavaly ősszel, amikor kinéztük az új házunkat és első alkalommal végigjártuk, felsoroltuk a helyiségeket, hogy ide ez...meg ide ez lesz.- már akkor kijelentettük, hogy : ide meg a könyvtár!!!!
Nincs több ezer kötetünk, de ahhoz a pár százhoz még hozzá adódott a Judit ( volt tulajdonos) pár száza, meg még amit Zsuzsa és Dóri ( barátaink) hoztak hozzánk helyszűke miatt :D .
Így történt, hogy majdnem egy évig a garázsban tároltuk őket, mert nem volt kész a KÖNYVTÁR.
A kinevezett szoba valamikor konyhaként funkcionált, kb. 14 m2 alapterületen, 150 cm magasban kicsempézve, padlója hideg burkolat és körös körül ajtó és ablak.

Nehéz dió!!!
Van egy bejárata a tornácról, mellette egy ablak, jobbra nyílik a Papaszobája, balra a mi hálónk, szemben egyik ajtó rejti az egyik fürdőszobát a másik ajtó pedig a mosókonyhát.
Tehát eléggé átjáró-ház, de mást mit lehet vele csinálni, mint berendezni könyvtárnak?
Egész évben készült a projekt. Terveztünk, elvetettük, újraterveztünk , újra elvetettük!
A Pinterest  látogatása az ötletelés miatt elmaradhatatlan volt a mindennapjainkból.
Rajzolgattam, asztalosokat kerestem, árajánlatokat kértünk fa anyagokról, tehát sokat foglalkoztunk a témával.
Egyik augusztusi délután átmentem a szomszédban lévő használt bútor boltba, ahol találtam három szekrényt, ami megfelelt az elképzelésemnek. Igaz nem kimondottan könyves szekrények, hanem inkább talán tálalók, de üveges osztott ajtójuk van, ugyanolyan a stílusuk és pont a méretük is megfelelő! Azonnal beleszerettem és máris tudtam hogy fog kinézni a hőn áhitott könyves szobánk.

Ezeket a fotókat még a boltban készítettem. Aztán hazavittük, a fiúk szétszedték én lefestettem, majd összerakták és bevitték :)  Na, nem ilyen hamar és egyszerűen ment a dolog, készen lett.

Előtte persze plafont és falat kellett festeni,

 radiátort áthelyezni az ablak alá, eltüntetni a csempét a falról és a padlóról, stukkót ragasztani, polctartót felfúrni.....rengeteg munka!!!

Miután az ajtók és falak le lettek festve ugyanarra az avokádó zöldre, le lett rakva a laminált padló, az oldalcsempe pedig téglamintás tapétával lett eltűntetve.A polcok a helyükre kerültek rengeteg fúrás után.

Végre bekerültek a szekrények és elkezdődött a pakolás

És ilyen lett! Nekünk nagyon tetszik. 

Nyugalom sziget. Kell még egy-két simítás és nappali fotók se ártanak, de pótolni fogom!!

Hófehérben

A Nagymama felett eljárt az idő.Már nem tud egyedül gondoskodni magáról .De nincs ezzel semmi baj, ezért vannak a gyerekei. Csak annyi szépséghibája van a dolognak, hogy száz egynéhány kilóméterrel  odébb laknak és most a Mamának is költözni kell.
Nem ismerem, még a nevét sem tudom. Csak a jelekből próbálok olvasni , amig festegetem a szerényt.
Egy csodaszép tálaló, ami valószínű sok mindennek volt tanúja az évek  folyamán.

A Mama spórolós asszony . Több tucatnyi papírzacskó és csomagoló papír volt gondosan összehajtogatva a fiókban. Egy ritka szépségű házi áldás  és egy régi vallásos témájú karácsonyi képeslap arról árulkodik, hogy hívő ember, aki tanítatta gyerekeit. Ugyanis rengeteg vonalzót, szögmérőt találtam a másik fiókban.

A tálalóra senkinek nincs szüksége. az unokák fényképezgetik, kínálgatják, mignem eljut Hédihez is a fotó, aki pont ilyenre vágyik évek  óta.
Tavasz óta itt áll nálam. Időhiány miatt csak pár hete kezdtem foglalkozni vele. A szokásos alapos tisztítás után eltávolítottam a hiányos vasalatokat, csiszoltam, alapoztam festettem.

Először azt beszéltük, hogy másik gombok kerülnek rá, de mivel nem csavarozva , hanem fúrva voltak az eredetiek, ezért meghagytam és átfestettem. A szürke alapon fehér pőttyős gombocskák kicsit meg lettek repesztve majd fehér antikoló pasztával bekenve és lakkozva.
A kulcslyuk takarókat mivel csak antik réz színben találtam, ezért azokat is festettem.

Tisztaság, könnyedség, fiatalos báj jellemzi immár . Hófehéren folytatja életét  egy két generációval fiatalabb családnál.Csak reméjni tudom, hogy még sokáig tesz jószolgálatot és túlél még egy-két divatirányzatot :) 

Fésülködő

Amikor azt olvastam Erzsike levelében, hogy a Völgy utcában nézhetem meg a "delikvenst" kicsit elkezdett dobogni a szívem. Akkor volt két hónapja, hogy elköltöztünk a Völgy utcából és én olyan " ragaszkodó" típus vagyok :(  , azt hittem lelki megrázkódtatásban lesz részem, ha elmegyek a ház elótt, amiben már nem én lakok, de a kezem munkája ott van mindenen......
Na, ennyit a lelkizésről!!!   Teljesen jól viseltem, sőt már azóta többször is visszamentem, mivel a kedves kis fiatal család, aki ott lakik mindig értesít, ha véletlenül még oda megy egy-két küldemény!
Visszatérve a tükörre : egy felújítás alatt lévő rég nem lakott házban volt egy régen csodálatosnak mondott hálószoba bútor. A Copf stílusjegyeit próbáltam felfedezni rajta, amik nagyon hiányos állapotban voltak. Erzsike a lányának szánta a tükröt, teljes titoktartás mellett, meglepetés ajándék :)
Ezért nem tudtuk megkérdezni milyenre szeretné a designet.
Mivel rám volt bízva, úgy döntöttem próbálom az eredeti szép világos színét visszaadni.

 A szú nyomai elég sok helyen ott voltak....

 Az eltört fogantyúkat eltávolítottam

 Kitapaszoltam a lyukakat

 Sajnos hiányos volt rajta a diszítés

A kemény takarítás után ki lett cserélve a hátulsó lapja, valamint a lábai helyre lettek állítva.
aztán következett a tapaszolás, majd csiszolás, alapozás.
A tükör nagyon nehéz volt. Nem is értettem miért, mert a nagysága nem indokolta a súlyát. aztán amikor szétszedtem rájöttem, hogy nagyon vastag metszett üveg volt benne. Sajnos cserélni kellett, mert az évek vas foga megette.

A keretet össze kellett ragasztani. Hiányosságait pótolni.
 Az évek folyamán lerakódott por, ami bejutott a tükör és a keret közé.

A teteje jelentett még nagy kihívást!! :)  Az összes festék el lett távolítva hőlégfuvóval, majd többszörös csiszolás után úgy döntöttem nem festem , hanem próbálom meghagyni a szép fa erezetét , ezért lazúroztam.

Az volt a koncepció , hogy  egy szép világos antikolt tükröt varázsoljak belőle, ezért az AS Old Ochre szín mellett döntöttem. A csodás díszítő elemeket és faragványokat barna waxal emeltem ki, sőt a tetején lévő lazúrt is átwaxoltam .

Mivel az eredeti fogantyúkat nem tudtam visszarakni , ezért újakat , stílusában hasonlót tettem rá.

A belső fiókokat és az ajtók belső felét csipkemintával diszítettem.

Hosszú hetek munkája, de azt hiszem megérte. Már csak abban reménykedek , hogy az új tulajdonosának tetszeni fog és olyan szeretettel fogja használni, mint , amilyennel készítettem. 

Nagyon örülök, hogy ismét egy családi örökséget tudtam megmenteni.